Szerző: CameLeona

<p>Szia zsanci!</p> <p>Gondolod barátok voltak?<br />Engem is elhagyott. 2 is. Mégjobban összeomlottam.<br />Az első eset akkor történt, mikor elváltam. Véleménye szerint egy önző alak vagyok, mert "egy nő dolga, hogy egyben tartson egy házasságot és ennek érdekében bármit el kell tűrnie". Én nem tűrtem. 17 év után azt mondtam, elég volt. Válásom után sokkal jobban éreztem magam a bőrömben és úgy tűnik, nem tudta elviselni "boldogságom". Aztán jött az összeomlásom (más okok miatt). Kórházba kerülésem után felkerestem, hogy beszéljük meg a problémánkat. Kedveskedett, aranyos volt. Mikor visszamentem a kórházba a hétvégi kimenőből, jött az sms. Semmivel sem vagyok jobb és igenis igaza van, rossz ember vagyok. Szerintem ez 2 héttel meghosszabbította a terápiám benn. De túléltem és már nem fáj. (vagy mégis?) Szerintem Vele van a baj, legalábbis a felfogásával. De lehet, azzal sincs, csak nem egyformán gondolkodunk. Ez kb. 25 év után derült ki.</p> <p>A második eset is egy kórházi kezelésem alkalmával történt. A barátnőm, akivel ezer éve ismertük egymást, de csak 5 évvel előtte kerültünk szoros kapcsolatba, azt mondta, elege van belőlem, kikészítem és nem akar többé velem találkozni. <br />Mit ne mondjak, ez is visszavetett a javulásomon. Egy darabig ez volt a terápia témája.<br />Később Őt is megkerestem és elmondtam, nagyon hiányzik, nagyon szeretem és utálom, hogy már nem járunk össze. Meghallgatott, elmondta Ő is újra a problémáit, ami miatt besokallt és azóta újra jóbarát. Vagyis, szerintem Ő  A JÓBARÁT. Ez 2 és fél éve történt. Bebizonyította nekem ezzel, hogy igenis létezik barát, létezik megbocsátás. :)))</p> <p>Teszem hozzá, tényleg nem vagyok egyszerű eset, mint egyetlen border sem, ezt tudom. Önző vagyok, "csak nekem lehet igazam" az adott pillanatban, de belátom, ha hibázok. Előbb vagy utóbb. <br />Azt gondolom, akinek igazán fontosak vagyunk, az elfogadja, hogy ilyenek vagyunk és képes megértő lenni velünk még akkor is, ha nem tudja átérezni a problémáinkat. Elfogad és szeret minket olyannak, amilyenek vagyunk.</p> <p> </p>